Daniken nyomában: Óceánia
DANIKEN NYOMÁBAN: ÓCEÁNIA
Akik komolyabban érdeklődnek az ősi civilizációk, és azok fennmaradt titokzatos régészeti leletei iránt, azoknak Erich Von Daniken neve ismerősen cseng. Akik kevésbé ismerik, azoknak pár szóban bemutatnám Őt.
Erich Von Daniken, svájci kutató 1935-ben született. Szakterülete a paleoasztronautika, amely magába foglalja a földönkívüli civilizációk földi jelenlétének nyomait és hatásait az emberiség fejlődésére. Munkásságáért Daniken 1991-ben Ignobel-díjat kapott, az emberi civilizáció földönkívüli űrhajósok hatására történt kifejlődésének történetéért. A tudomány puszta spekulációknak tartja elméleteit, gyakran támadják is érte. Van akinek fáj az igazság.
Több mint 30 kötetet írt, műveit 32 nyelvre fordították le, ebből több mint 62 millió példányt adott el. DVD-is számos dokumentumfilmet jelentetett meg /ebből több is megtekinthető ingyen az oldalamon, a „Daniken filmek magyarul" fül alatt/. Beutazta a Földet, minden kontinensen kutatott. Ma már inkább csak összegzi a feltárt eredményeit. Jövőre lesz 80 esztendős.
A most induló Daniken-sorozatomban röviden végigveszem azokat a leleteket, amiket bemutatott könyveiben, a teljesség igénye nélkül. Ahol lehet, saját felismeréseimmel is gazdagítom eredményeit. Ezen az oldalon most kizárólag az Óceániában feltárt, megdöbbentő és elgondolkodtató tárgyi emlékeket veszem sorra.
Nan Madol romjai
Daniken így helyezi el földrajzilag Nan Madol-t: „ A Karolina-szigetek legnagyobb szigete Ponape. Körben Ponape körül található egy sáv kis szigetekkel és szigetecskékkel, valamint korallszirtekkel. A legkisebb szigetek egyikét...,az atlasz szerint Temuennek nevezik. Temuen szigetén találhatók Nan Madol hatalmas romjai."
Nagyjából az északi szélesség 6°-ára valamint a keleti hosszúság 158°-ára esik. Nan Madolon nincsenek kőszobrok, írásos feljegyzések de egyetlen jellegzetessége mégis van.„ Úgy, mint a mikádójátékban, számtalan rúd van rendezetlen rétegekben egymásra helyezve." /a képen/
Már önmagában ez is különös, de búvárok még érdekesebb dolgokról számoltak be Nan Madol környékén tett lemerüléseik tapasztalatairól: „ Elmondásuk szerint a tenger fenekén jól megmaradt, kagylókból és korallokból álló utcákon tudtak végigmenni. Állítólag odalenn számtalan kőből épült boltívet, oszlopot és monolitot találtak és a jól felismerhető házmaradványokon vésett kőtáblák voltak kifüggesztve."
A Csendes-óceán térsége ősi, elsüllyedt civilizációk valóságos tárháza. Több bizonyítékot is tudok sorolni ennek alátámasztására:
- Az Arvisurák feljegyzései alapján, a legrészletesebb információink az elsüllyedt Ataisz szigetéről, a hun-magyar őshazáról van. Olyannyira, hogy pontos elhelyezkedéséről is tudunk, de a sziget domborzata is precízen rekonstruálható volt a források alapján. Ataisz /a képen/ 
7000 évvel ezelőtt süllyedt el /Kr.e.5000 körül/. Jól látszik, hogy északról a Hawaii-szigetek határolta, déli vége pedig valószínűleg a mai Gilbert-szigetek volt. Nan Madol és a Gilbert-szigetek között légvonalban több mint 2000 km a távolság, méréseim alapján. Ez már elég nagy ahhoz, hogy belássuk, hogy valami más is elsüllyedt itt a Csendes- óceánban Ataiszon kívül, tekintve a Nan Madol környéki, víz alatti utcákat, amiről a búvárok beszámoltak. Vagy mégsem?
Augustus Le Plongeon, kutató, akit nyugodtan tekinthetünk maja-szakértőnek, a Troano-kézirat /a maják történelméről, társadalmáról szóló iromány/ tanulmányozásakor rábukkant egy elsüllyedt kontinens, Mu leírására. Ugyanezt támasztják alá James Churchward, brit ezredes kutatásai is. 1926-ban megjelent könyvében megállapítja, hogy Mu Mikronéziától a Hawaii-szigetekig terjedt és tízezer évvel ezelőtt süllyedt el. Ezekhez az információkhoz Indiában jutott, ahol egy pap, az úgynevezett, mára már kihalt naacal nyelven íródott táblákat mutatta meg neki.
Ezzel megvan a kapcsolat Nan Madol és Ataisz közt. Mindkettő Muhoz tartozott, de amikor Kr.e. 8000 körül/ tízezer évvel ezelőtt/ Mu elsüllyedt, Ataisz akkor még megúszta. Rá háromezer évre azonban Ataisz is elsüllyedt. Ezt is megúszta viszont a napjainkban élő és viruló Hawaii-szigetek. Ebből az is leszűrhető, hogy szakaszosan, néhány ezer évenként mindig van egy-egy olyan kataklizma, amiben nagy kultúrák tűnnek el, jelen esetben az óceánba.
A Csendes-óceán észak-déli és keleti nyugati irányban, kisebb-nagyobb szigetek tízezreiből áll, melyek mind egy valaha volt kiterjedt szárazföld, víz felett maradt mementói, ezek közé tartozik Mu, Ataisz és azok a szigetek, amikről talán ma még nem is tudunk.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
2014.augusztus
Tankó Árpád
Források: Erich Von Daniken: A kozmosz üzenete /Lap-Ics Könyvkiadó, 1992/
Simon Cox és Mark Foster: Atlantisz /Gabo Kiadó, 2009/
Wikipédia anyagok
Szólj hozzá |
Menü
Hirdetés