Seraphinianus Codex
SERAPHINIANUS CODEX
A kódex szó hallatán egy középkori, elsárgult lapokból álló, iniciálékkal díszített kötetre asszociálunk. Az elkövetkezendőekben azonban egészen másról lesz szó. A Luigi Serafini /a képen/ által írt kódex, a 70-es évek végén keletkezett és1981-ben adták ki először, 360 oldal terjedelemben. Az érdekesség, hogy 30 év után se tudtuk megfejteni, mert az írásrendszere nem köthető egyetlen ma ismert nyelv írásához sem. A grafikák árulkodnak arról, hogy ez valamiféle enciklopédiának is felfogható, mert részletesen tárgyalja, egy számunkra idegen környezet növény és állatvilágát, technológiáját, de történelmi vonatkozású képeket is találhatunk benne. Egy egészen átfogó kódexről van tehát szó, ezért jó lenne megfejteni. A Seraphinianus-kódex itt tekinthető meg teljes terjedelemben.
A szerzőről
Luigi Serafini olasz művész, mérnök, aki a művészetek igen széles körében jártas. Dolgozott a RAI olasz televíziónak is, de Federico Fellini rendezővel is volt közös munkája. Saját szobrász laborja van Umbriában. Készített rajzos illusztrációkat Franz Kafka történeteihez is.
Egyértelmű, hogy egy művész ember sokkal inkább nyitott a szellemi benyomásokra, transzcendenciára mint egy közgazdász vagy matematikus. Kiváló rajztehetsége és szellemi emelkedettsége tehette Őt alkalmassá arra, hogy megalkossa a Seraphinianus-kódexet. De hogyan?
Saját bevallása szerint a mű, automatikus írással készült. Ez az írástípus igen elterjedt volt az 1800-as évek végi, angliai szeánszokon. A médium ilyen írással, révületben közvetített például üzenetet a túlvilágról a hozzátartozóknak.
Luigi Serafini 2009-ben az Oxfordi Egyetemen tartott előadásán azt nyilatkozta, hogy az általa írt Seraphinianus-kódex jelentés nélküli /azaz értelmetlen/. Ez több szempontból is cáfolható.
- Túl precíz rendszerben ábrázolja a dolgokat. Sok a táblázat, a matematikai képlet, az állatoknak, nővényeknek, tárgyaknak pontos méreteket ad meg. Dátumokkal ellátott történelmi eseménysorozatot ír le. A kódex egyszerűen nyüzsög a korrekt információktól.
- Mivel automatikus írással írta persze, hogy értelmetlennek találja. Önkívületi állapotban tudatosan nincs is ott, csak a keze jár, majd kiesve ebből az eksztatikus állapotból, visszatekintve ugyancsak elképedhetett azon, hogy mit alkotott.
- Az sem kizárt, hogy félrevezető szándékkal mondja értelmetlennek Luigi ezt a mestermunkát. A lelkes, lázas kutatókat mindig az foglalkoztatja, annak jár utána, amiről lebeszélik, az mindig izgalmasabb. Ha megfejtődne, Serafini is megtudhatná, mit alkotott.
- Ha jelentés nélküli a mű, Serafini egyszerűen eldobta, eltüzelte volna a kéziratot. Ezzel szemben már sokadik kiadását éri meg. Az általam kiragadott illusztrációk a 2005-ös kiadásból származnak.
- A legnyomósabb érv azonban filozófiai jellegű. Jelesül, hogy értelmetlen dolgok NEM léteznek az Univerzumban. Minden határozott céllal történik, még akkor is ha az nem átlátható. A Teremtő maga az Értelem, az Egy. Mármost az Értelem, hogy tudna értelmetlen dolgokat teremteni. Képtelen rá, nem természete. Ugyanez a hétköznapi életre is érvényes. Ha egy cselekedetünk zsákutcába fut, hajlamosak vagyunk azt mondani, értelmetlenség volt, kár volt érte. De ez nem igaz.. Erre a tapasztalatra volt szükség ahhoz, hogy meglássuk, hogy ez az út nem járható.
Honnan származik a kódex anyaga?
Egyesek szerint Luigi Serafini pszichedelikus szerek hatása alatt írt. Ezt nyugodtan el is vethetjük. Bedrogozott állapotban az ember nem ír enciklopédiát. Drogok hatása alatt a benyomások összefüggéstelenek és nem ennyire letisztultak.
Inkább az látszik, hogy asztrális régióból hozta át az információkat. Ilyenformában pici köze mégis van a kábítószer hatása alatt álló személy vízióihoz az asztrális benyomásokat tekintve, de közel sem ugyanaz a szint.
A masszív kábítószeres élete már eleve zűrös, ezért nyúlt a drogokhoz. Személyisége szétesőben, így a víziói is többnyire félelmetesek, ijesztőek, tükrözik a lelkiállapotát. Serafini egy művészlélek, aki emelkedettségénél fogva akár spontán felrezeghetett az asztrális dimenzionalitás olyan szintjére, ahonnan biztonsággal, rendszeresen át tudott hozni rengeteg adatot. Még azt is megkockáztatom, hogy szerepet játszott ebben egy közvetítő, egy kontakt entitás, aki gyakorlatilag lediktálta neki a kódex teljes anyagát. Ilyennel találkozhattunk már például Jane Roberts esetében, aki egy Seth nevű entitással került kapcsolatba, és a tőle átadott hatalmas tudásból születtek meg a Seth könyvek, ami magyarul is igen sikeres volt a könyvpiacon a 90-es években.
Azért is emlegetik a drogos befolyásoltságot, mert a grafikák értelmetlenek. Én inkább azt mondanám, csak földi, fizikai értelemben értelmetlenek. Itt ki is emelnék egy képet, hogy lássuk miről is van szó.
Ez a kígyó, így ebben a formában egy pillanatig sem élne, ez világos. De gondoljunk az álmainkra. Biztos mindenkivel megesett, hogy sokszor oda nem illő személyekről álmodott, vagy olyan eseményekről, amik egészen abszurdak voltak, éber állapotban képtelenségnek hatna, de akkor valóságosaknak tűntek. Ez az asztrál szint természete.
Néhány értelmezhető grafika
Akad néhány olyan illusztráció a kódexben, ami némi gondolkodással megérthető, felfogható vagy legalábbis köthető valamihez. Ezekből emeltem ki kettőt az alábbiakban.
Itt a Földön, a legtöbb állat rendelkezik valamiféle védelmi rendszerrel, hogy ne váljon áldozattá. Ez a vízi élőlényekre is érvényes, pld. elektromos rája, a medúzák tüskéi, stb. A képen látható hal, szemet és szemöldököt „fejlesztett” magára, hogy elriassza az ellenséget. Ezt úgy éri el, hogy ha összehúzza a szemöldökét, akkor félelmetes, rémisztő benyomást nyújt. Itt, ehhez mindig két hal együttes közreműködése szükséges. Az is látszik, hogy ennek a halfajnak az ellensége a part felől várható, hiszen ezért lóg túl a szem részben, a szemöldök teljesen a víz szintje fölé.
Ilyen madárember kinézetű figura talán ismerős lehet számunkra a mitológiákból. Hol is olvashattunk róla?
"Daidalosz megunta már Krétát és a hosszú számkivetést, és megérintette lelkét a honvágy, de minden oldalról tenger állta útját.
– A földön és a tengeren feltartóztathat, de az ég biztosan nyitva áll – gondolta magában –, meneküljünk arra. Mindent elfoglalhat, de nem foglalja el a levegőt Minósz.
Mondta, és elmerült a még ismeretlen művészetben, és megújította a természetet. Tollakat rakott szépen egymás mellé, a legkisebb után egyre nagyobbakat, majd a legnagyobbakat egyre kisebbre váltva, mintha halmon nőttek volna, vagy mint ahogy a pásztorsípon a különböző nagyságú nádszálak sorakoznak egymás után lassú emelkedéssel".
Ez bizony Daidalosz és Ikarosz legendája.
Számok és betűk
Tekintsünk bele a kódex írás és számrendszerébe, hiszen ez az igazi rejtvény. Fentebb már említettem, hogy nem tudunk olyan írásról, melyhez bármilyen módon is köthető lenne. Persze, hogy nem mert ez nem is írás. Serafini a hangok, számok és egyéb írásjelek rezgésképeit vetette papírra. De tegyük fel, hogy nincs igazam. Több kutató is foglalkozott/foglalkozik az írásrendszerrel /pld. Kane X. Faucher, Allan C. Wechsler, Ivan Derzhanski/. Kane X. Faucher rájött, hogy 2846!!! darab különböző karakter található a Seraphinianus-kódexben. Mennyit tudunk összeszedni ebből, ha minden földi írásjelet összeadunk ami csak egy enciklopédiában előfordulhat?
A világ leghosszabb ABC-je a kambodzsai, 74 betűből áll. Ha az ABC-hez még hozzácsapjuk az írásjeleket /felkiáltójel, kérdőjel, kettőspont, zárójel, stb./ úgy egy-két tucat karaktert még össze tudunk szedni. Legyen kerek 100. A számokkal egyszerű a dolgunk, mert 0-9-ig az 10 darab karakter, mert ez után már minden szám ismétlődés. Hátra vannak még a matematikai műveletekben használt írásjelek, /mert ezekből is többet találunk a műben/ ilyen pld. a törtjel, százalékjel, hatványjel, stb. Nagy jóindulattal elképzelhető, hogy összesen 150 darab karaktert talán össze tudnánk kaparni. Na de a kódexben 2846 darab van, a földi jelkészletünk ennek csak töredéke, sehogy se jön ki. Rezgésformákból viszont az Univerzumban, véleményem szerint megszámlálhatóan végtelen variáció képzelhető el.
Még egy jó tanácsom azért lenne a kutatóknak. Nem célszerű a képi és szöveges információkat egymástól elválasztva vizsgálni, /amivel többen is próbálkoznak/ mert összefüggenek. A szöveg írja le a képet részletesen, a kép megmutatja, mi van a szövegben. A képi megjelenítés a felsőbb dimenziószinteken is létezik, ellentétben az írással és a beszéddel.
Zárszóként
Nem valószínű, hogy a közeljövőben végleges eredményekre jutunk a Seraphinianus-kódex ügyében, ha erre eddig 33 év sem volt elég, méghozzá a következő okból. Jelenleg nincs olyan eszközünk, amivel a hangok, számok, írásjelek rezgésformáit dekódolni, visszaalakítani tudnánk. A földi számítástechnikánk, informatikai rendszereink erre alkalmatlanok. De egyszer a jövőben biztosan eljutunk erre a szintre.
2014. március
Tankó Árpád
Források:
Glyphs /Kane X. Faucher kutatásai/
A képek forrása: Luigi Serafini: Codex Seraphinianus /Abbeville Press, 2005/
Szólj hozzá |
Menü
Hirdetés