Időfizika a tájszavainkban
IDŐFIZIKA A TÁJSZAVAINKBAN
/Szószedet/
Forrás: Magyar Tájszótár /Magyar Tudós Társaság, 1838/
Magyar tájszavaink egészen elképesztő dolgokat őriznek a Teremtésről, az idő szerkezetének pontos ismeretéről árulkodnak. Az alábbi szószedetben ezeket boncolgatom, látom el magyarázatokkal.
Írásom megértéséhez az idő fizikájának alapszintű ismerete feltétlenül szükséges, amit a www.hunok.hu illetve az eseményhorizont.uw.hu weboldalakon lehet tanulmányozni.
ABRAK – Árpa, kása, étek /Somogy vármegye/
AB=a Teremtő Forrás, 
-RAK=lerak, letesz. Az időfizikában a Teremtő saját múlthullámait „rakja le”, ami étek lesz számára, önvisszacsatoló hurokrendszerében. Erre utal a képen az Uroborosz kígyó a görögöknél.
ÁBRÁNDOZÁS – Álmából felijedt vagy elkábult ember ábrázolásai, mikor sokféle ábrázatok tűnnek eleibe, melyeket csak Ő lát. /Székely/ Puszta képzelődés valóság nélkül, káprázat /Balaton melléki/
Így nem pontos a meghatározás, mert kifelejtődött az a lényeges dolog, hogy a vágyakozáson van a hangsúly. Ábrándozni mindig valami elérhetetlenről szoktunk. ÁBRA=kép, D=valaminek a fele, formailag is félkör. Helyesen az ÁBRÁND= egy kép fele, mely nem tud beteljesülni, annak hiánya.
ÁBRÁZATOS – Orca, kép. Innen: ábrázatos, szép, jó forma /Székely/
A székelyben, aminek ábrázata van az önmagában jónak számít, pusztán azért mert formával rendelkezik, ma az ábrázat szóhoz nem tapad ilyen pozitív érzet sajnos. Szótagolva AB-RÁZ-ÁT=a téridő rázza, szitálja a forrásainkat, ezzel egyszersmind minden pillanatban változó ábrázatokat, formákat hoz létre.
ADI /MONDI, LÁTI/ - Adja, mondja, látja /Ormánság és Tolna vármegye/
I=Isten, minden tőle és általa van. Isten ad, mond, lát, hiszen ha minden EGY, akkor minden megnyilvánulásban Isten tükröződik vissza. Ezt az –i-t ma már nem tesszük az igék mögé, de egyes tájszavakban még létezik. Szófordulataink azért még vannak erre: - Te istenadta!, - Isten látja lelkem, stb.
AGYARKODNI – Acsarkodni. Gyökere az agyar. /Székely/
Tapasztalataim szerint ma sajnos az acsarkodikot használjuk, pedig az agyarkodik sokkal képszerűbb szó a vitára, hangos szóváltásra, összetűzésre. Mert aminek agyara van, az öklel. Jó példa ez arra, hogy a nyelvújítás sokszor árt, mint használ.
AHATTOTOL FOGVA – Attól fogva /Székely, Csíkszék/
A HAT-tól fogva, itt már a téridőről van szó, a Rejtett Fényről. Attól fogva tudunk érdemben beszélni bármiről is, hogy létrejön a téridő, addig nincs meg az alap, amelyben le tudnánk írni a dolgokat. Mai formája az A-ttól fogva is őrzi még a tudást, mert az –A, az Atya, de a lényeget a Szentlélek hat helyét már elvesztettük. Ez a hatos szimmetria jelenik meg az oktaéderben.
ÁLTALVILÁGASODOM – Megvilágosodom /Székely/
Nagyon pontos a szó és sokkal képszerűbb, mint a megvilágosodás. Nem –világosom, hanem –VIL-ÁGAS-ODOM, nem elírás. Ágak villannak fel, valószínűleg időszálakra gondolnak ebben a fogalomban. Ilyen szálunk az Atyához is vezet, viszont az elágazások számát tekintve adódnak hatalmas különbségek. Nem mindegy például, hogy valaki isteni lélek vagy emberi.
ÁLTATÁS – Elcsábítás /Székely/
Altatásnak is mondhatjuk, hiszen ilyen alkalmakkor a szellemi éberség nincs jelen, könnyen kijátszható, elcsábítható az egyén.
BOCSOS – Vallásos /Székely/
A bocsos annyit tesz, becses. És igen, a vallásos ember becses Isten szemében.
BOLDOGTALAN – Ügyetlen /Székely/
Érdekes, látszólag össze nem függő kontextusban van itt a szó, és jelentése. Eszerint a boldogság rajtunk múlik? Aki boldogtalan, az tulajdonképpen csak ügyetlen saját életvezetésében? A tájszó visszaadja nekünk a boldogtalanság felelősségének súlyát, amit az átlagember a külvilág eseményeivel próbál megindokolni.
BÖRKE – Szalonna bőre/Balaton melléki/, Párhagyma/Székely/, Bőröcske, szalonna bőre/Kemenesali/
A bőr szó elődje a sumérban –bur volt, később lett bőr, de a magyarban a –bur-t is használjuk, úgy mint –BUR-OK. A szalonna bőrkéje lényegében a hús burka.
BUKSI – Nagy fejű, nagy fő /Bodrogközi/
Mai értelemben kisgyermekek buksijáról beszélünk pajkosan. A – buk szótő a fejre utalhat, mert például előfordul a –BUK-FENC szavunkban is, amit szintén fejen át végzünk.
DILLÓ – Félügyű forma, idétlen magaviseletű/Székely/
Dilisnek, dilónak is mondjuk, a –di szótő valamiféle kettősséget jelez, a személy két világban van egyszerre. Ez egyáltalán nem jelenti persze azt, hogy nem normális, sőt…
EBÉDFIA – Délelőtti 11 óra tájban való evés, mivel a göcsei ember ötször eszik napjában: reggel, 11 óra tájban /s ez az ebédfia/, délben, délutáni 4 órakor és estve/Göcsei/
Mintha ez az ötszöri étkezés /ötször KELL enni/ valamiféle hagyományt hordozna, összefügghet a Téridő öt Atyájával, ahol a másolati források a múltjukat „eszik”. Hatodik étkezés nincs, mert az már éjszakára esne, alszunk. Hatodjára a forrás is már a nemtér-nemidőben van.
De azért érdekes a szó, mert hogyan lehet egy 11 órai étkezés a jövőbeli ebédnek a fia, ami majd csak lesz? Csak akkor, ha önvisszacsatolt rendszerről van szó. Ilyen megközelítésből már egészen biztos, hogy a Szentlélek működéséről szól a napi táplálkozásunk is.
ELSZELELNI – Mint a szellet eltünni, hirtelen eloldalni, odébb állani/Balaton melléki/
Az idő szerkezetében a mindenen átfújó Szél, a gravitációs hullámok terjedését érzékelteti, az ősrégi írások is emlegetik. Aki elszelel, az valóban hirtelen tűnik el, mert ezek a létezési hullámok fénysebességgel terjednek.
FELTARTANI – Felnevelni a gyermeket/Székely/
Itt az irányultságon van a hangsúly. A feltartás nem azt jelenti, hogy akadályozzuk, hátráltatjuk a gyermeket a fejlődésben. Feltartani valamit, annyit tesz, felemelni, magasabbra helyezni, közelebb juttatni Istenhez, és valljuk meg, valóban ez minden szülő dolga, gyermeke helyes nevelése során.
GAR – Nagy garral van/Székely/
A székely még őrzi, ezt az eredetileg sumer szót. Valamiből sokat, a sokaságból nagy áradatot jelent. A székely a sokat úgy is mondja: tenger, tengernyi. A szóvégi –ger valójában szintén –gar. Mennyi víz van a tengerben? Nem is lehet meghatározni, állandó körforgásban van.
HABOGÓ – Szája ínyéből hangzó szapora szavú ember/Székely/
Ha szótagjaira bontjuk a szót, akkor maga a –ha szótag is a hangra, a beszédre utal. A –bog az valami összekuszált dolog. Így már világos az is, hogy a habogó ember mondanivalóját alig lehet KI-BOG-OZNI, mert zavaros, mellébeszél, elrejti a valóságot.
HÁLÁLNI – Hálni/Ormánsági/
A –hálálni szó még jelzi az összefüggést a halál és az alvás között. Aki hál /alszik/, az tulajdonképpen kis hálált él át, mert tudatilag visszahúzódik a magasabb energiatesteibe, és többnyire testen kívül van.
HÁZ- S TŰZ-NÉZÉS – Miután a leány megkéretik, annak szüléi rokonjaikkal elrándulnak a leendő vőlegénynek állapotját, értekét s erkölcsét kinyomozni/Balaton melléki/
Ez a szokás az idő szerkezetének ismeretét mutatja, így adták apáról-fiúra a tudást. A téridőnek, de ugyanígy a fénykvantum dimenziógeometriájának is van egy olyan sajátossága, hogy egy Víz típusú, női forrás található a közepében. Nélküle ezek a térszerkezetek fenn se tudnának maradni. A tachionok /Tüzek/, körbemásolódásuk során, minden egyes átlóugrás alkalmával áthaladnak ezen a női minőségen. Ez az eredeti szó nagyon pontos, ma sajnos úgy használjuk „háztűznéző”, és ez félreértésekre adhat okot, mivel a menyasszony rokonai nem azt nézik, hogy a vőlegénynek milyen szépen lángol a lakása. Helyesen: ház és tűz néző. A Víz típusú forrás helyeket és Tüzeket „néz” /kerül velük interakcióba/, kiáradása során. A képen, ami a téridő kéthiperteres változatát mutatja, az egyes oktaéderek közepében látható kék körök mutatják a „leányt”, a számozások alapján még az átlóugrásokat is nyomon lehet követni.
HETEL – Sokáig elül valahol /Székely/
Időfizikában a fénykvantum hetes forrásrendszerével analóg a kifejezés. És mivel önfenntartó, ciklikus időszerkezetről van szó, egy fénykvantum sokáig képes fennmaradni, /sokáig elül/ nem elpusztíthatatlan, de tartós létező.
IDÉTLEN – Rideg, ideje előtt született/Székely/, Éretlen, sületlen, faragatlan, kellemetlen, stb./Kemenesali/, Éretlen, nem életre való. Mikor az asszony korábban szűl, mint kellene, ekkor idétlen a gyermek s rendszerint el is hal./Balaton melléki/
Az idétlen az valójában időtlen. Azaz, nemhogy idő előtt született, hanem ha a szó pontos jelentését nézzük: egyáltalán nincs is ideje. Itt azonban nem ez a helyzet. Inkább úgy lehetne pontosítani, hogy az újszülött nem a számára ideális időkonstellációban születik meg, /koraszülött/ idétlennek /időtlennek/ semmiképp nem nevezhető
.
IDŐZNI – Késni/Pápa vidéki/
Az idő és a késés összefüggése az idő szerkezetében egy alapvető jelenség. Minden kiárasztott múlthullámnak idő kell, hogy visszatérjen a kibocsátó forrásához. Nagyon egyszerűen fogalmazza meg a lényeget a tájszó, de pontosan, mert ami késve felém jön, az színtiszta idő.
IGE – Három szálból álló fonal-csomó, a millyen tiz teszen egy pászmát./Székely/
Egészen megdöbbentő, hogy a székely mennyire őrzi a Teremtés titkait. Az Íge, a kezdetben létező fénymag, ősforrás. Itt a képen a vortex szemlélteti ezt a leginkább. Az igének három ideje van, /három szál fonal-csomó/: jelen, múlt, jövő, és az igének ez a hármassága a fénymag önmagába zárt topográfiájára is érvényes. Tíz ilyen fénymag létezéséről tudunk a Káoszban /tiz teszen egy pászmát/. A pászma egy egész fonalköteget jelent. Ugyanezt a szót más források így határozzák meg: „Midőn a felfont kendert, vagy lent az orsóról motólára szedik, egy kerület a motólán egy fonalat, vagyis szálat tesz, tíz szálból egy ige lesz, végre három ige, azaz, harminc szál egy pászmát képez, melyet mint külön osztályt öszvekötnek.”
Kinek van igaza? Az utóbbi meghatározásban egy teljes kerület, egy szál. Tíz ilyen szálból lesz egy Íge /fénymag/. A székely változatban már három szál kitesz egy Ígét. Látszik, hogy nagyon zavaros a dolog, főleg azért mert az egész egyetlen PONT, ezt szálakra szabdalni értelmetlen, nem is lehet, annak csak a megnyilvánulás állapotában lesz jelentősége.
ILLANNI – Elillantani, szökni, odább állani/Balaton melléki/
Ez megmaradt egyik szólásunkban: Illa-berek, nádak-erek. Jelenti a hirtelen eltűnést, elillanást. Egyik férfi keresztnevünkben, az Attilában is megvan, amit ma már helytelenül írunk, mert helyesen nem a –t kettőződik, hanem az –l, azaz AT-ILLA. Ezt a régies írásmódban még megtaláljuk. Az Atilla átillanást jelent, modern kifejezéssel élve térváltást.
ISTEN HÁTA MÖGÖTT – Az Isten háta mögött lakik, azaz, a városnak vagy falunak félreeső részében, járatlan helyen, messze a többi lakosoktól/Pápa vidéki/
Az idő szerkezetében is megtalálható ez a kifejezés, konkrétan a teremtő tachion hátrahagyott múltterét nevezzük, összefoglaló néven „Isten háta mögötti helynek”.
KARÉJ – Karé, karima, peripheria/Székely/. Egy lemetszett darab kenyér, úgy folyónak vagy tónak kanyarulatja/Balaton melléki/.
Ez eredetileg –KAR-HÉJ lehetett, mivel a héj a periféria, a külső burok.
KEREK – Kerék/Székely/
A kerék minden esetben kerek. A szó még tükörszimmetrikus is, visszafelé olvasva is kerek. A legtökéletesebb forma a kör és annak háromdimenziós kiterjesztése a gömb. Érdekesség, hogy ha –e hang helyett –ö-vel mondjuk, akkor a körök amellett, hogy „megőrzik” kerekségüket rögtön többes számba kerülnek.
KOPIJA – Kopjafa, temető fa /Székely/
A kopjafaállítás tipikusan székely szokás. A Teremtő rezgését hozza oda az elhunythoz. Nyelvtanilag eredendően KÚP-I-A lehetett, ahol –I és –A a két Teremtő, azoknak kúpja. Aztán később egyre torzult a szó: KUP-I-A ® KOP-IJA ® KOPJA
KÓTER – Fogság, tömlöcz /Balaton melléki/, Tömlöcz a kisebb vétkeseknek /Pápa vidéki/
Úgy tűnik, hogy még a kínai nyelvből is maradt fenn kifejezésünk, ami nem csoda, Ordoszban volt az őshazánk. A –kó szótag a kínai nyílás, száj, jelentést takarja a mai kínaiban, a –ter az terület vagy tér, tehát itt a forráspontról van szó, bár itt még kiterjedésről nem beszélhetünk, de felületről igen. A megnyilvánulatlan forrás önmagába zárt börtönére utal, ami valóban egy szűk tömlöc számára.
A –kó száj jelentését egy másik székely szó is bizonyítja: ÁNKÓ - tátott szájú, ügyetlen
KUSZKÓ – Kályha mellett való szeglet /Kemenesali/, Kuszlik, kuczik, sarok, zugoly, szordék /Balaton melléki/
A szó nagyon ősi, már a hunok is használták, amikor Dél-Amerikában telephelyet hoztak létre Kuszkó-óm néven vagy hatezer évvel ezelőtt, olvashatjuk az Arvisurákban. Cusco, Peru fővárosa. Ma már inkább kuckónak mondjuk, azaz egy olyan hely, ahol az ember meghúzhatja magát, letelepedhet.
LÁHATOD – Láthatod /Székely/
A –la a fényre, a Napra vonatkozik, a –hat a téridő forrásszámára utal, az –od fordítható úgy is mint –ud, -id, tehát időszerű közegről van szó. Igazolja, hogy a Nap közepében egy térkvantum található.
LEJEN – Jelen /Bodrogközi/
Megfigyelhető, hogy a –lejen szóban benne van a jelen, csupán a betűk cserélődtek fel. De az mindenképp érdekes, hogy a –j hang, a –lejen kellős közepén van, ilyen az őspont is, jelene a szűkületben, a közepében van.
MEGSZENT – Megsejt, észrevesz valamit /Székely/
A megvilágosodás szinonima szava, megszentülésnek is mondhatjuk.
MÓD – Egészség /Ormánsági, Baranyában/
Ezoterikában az –od az erő, energia, az aura étertestével azonosítják, így akinek jó a módja, az valójában egészséges, és nem a mai, nyugatias pénzközpontú fogalmat kell érteni alatta /jómódú/.
NEM-KÉPES – Lehetetlen /Székely/
Azért lehetetlen a helyzet, mert az illető nem rendelkezik képpel az adott dologgal kapcsolatban. Nincs ideája, így a cselekvésre is KÉP-TELEN.
ÖTÖLÖK-HATOLOK – Haszontalan szót szaporítok /Kemenesali/
Felesleges beszéd, hiszen nem ötről-hatra jutni. Ilyen a Rejtett Fény szerkezete.
SING – Réf, rőf /Székely, csíkszéki/
A –sing a Bibliából lehet ismerős számunkra. Ez alapján épült Noé bárkája, de a Frigyládát is e mérték szerint építette Mózes. Mit keres a székelyeknél egy több ezer éves, a Közel-Keleten használt mértékegység úgy, hogy egyenértékű a rőffel? Hát úgy, hogy az ősmagyarságnak nagyon sok köze van Kelethez, singben is, rőfben is számoltunk.
SZELLET - Szellem, nagy szellet van benne, azaz, maga felől sokat állít /Balaton melléki/
A Szentlélek a misztikában a Szent Szellet, a téridő maga.
SZEN - Parázs-tűz /Ormánsági/
Elsőre nem tűnik talán fel, de a –szen szó szoros kapcsolatban áll magával a Nappal. Az angolban –Sun, a németben –Son, stb.
SZENTSÁGA - Szentatyasága
Itt az Atyák rendszeréről van szó, a Szentlélekről, annak működését mondja el. SZENT, az Atya, S, ami formailag egy jobbos csavarodású rendszerre utal, ÁGA, a karja, ami hat bekezdésű. Összeolvasva: A SZENT JOBBOS CSAVARODÁSÚ KARJA, ez írja le a teret, a spirálgömböt.
Ma már úgy mondjuk: szentsége.
TAA, TOA - Tova, toa láttam /Sziget vidéki/
Ebből következik, hogy a –ta szótag az a múltra utal, valami elment. Igéink végére oda is tesszük: lát-ta, fog-ta, stb.
Érdekes a –talál kifejezésünk. A –lál az inkább –lel, megleli, de mit? A múltat. Ha keresünk valamit, vagy csak rátalálunk valamire, akkor az adott dolog múlthullámait fogjuk fel, detektáljuk. Ez nem csak tárgy lehet, hanem akár egy minket foglalkoztató gondolat, annak megoldása. Lehet, hogy minden, amit kitalálunk már létező dolog?
Más formában úgy maradt még fenn: TANÁL /Gömör, Torna/. Láthatóan nincs lényeges különbség, a –nál, -nél az valaminek a közelében, mellette.
TERMÉSZETES – Indulatos, akaratos /Göcsei/
Itt is nagyon fontos utalást találunk a Világegyetem valós működésére. ami dinamikus, épít és rombol, tüzes, manipulatív, harcias. A múlthullámok minden forrást taszigálnak, akaratot valósítanak meg, és ez a természet lényege.
TŐ – 1. Innét tős répa. 2. Alj, pld. hegy töve, annyi mint hegy alja. 3. Ami közvetlen mellette van, pld. a tőszomszédban, a tűz töviben lakik. 4. Kartőn fogni, vezetni, sétálni. /Székely/
A –tő az –tó is, tehát itt a Víz elemről van szó. Teremtéstanból tudjuk, hogy a Tűz elem tövében, a „hegy” aljában már csak Víz típusú hullámok vannak, nincs jelen az a kettős sűrűségű idő, mint a forráshoz közelebbi szférákban. /Lásd fentebb: Isten háta mögötti hely/
UTOL – Hátul; szekér-utó, szekér hátulja egy jelentésüek. „Utol jutott ésszel ebet csalunk meg”, azaz, a dolognak már meglétele után késő annak módjáról eszeskedni. /Székely/
Az –U a kiáradás, a múlt, formailag is egy görbe. Minden múlthullám görbe mert gömbszerű. Picit feljebb már boncolgattam a –ta szót, itt is ugyanerről van szó.
Ha valaki után szaladunk, csak úgy tudjuk utol érni, ha hátulról közelítünk. A másolati források önmagukat „eszik” a Szentlélekben, hátulról látják meg saját múlthullámaikat, ami jövőként érkezik feléjük. Erre van egy másik kifejezés is: VISSZA VAN – Hátra van /Ormánsági/
Egy cselekedet, amit majd el kell végezni például. Most még a múltban /hátul/ van, de elkerülhetetlenül, mint jövő jönni fog, és akkor meg kell csinálni.
2016.október
Tankó Árpád
Képek forrása: www.hunok.hu
Szólj hozzá |